Ébredj Turul Nemzedéke

Az életfa, más néven világfa a legösszetettebb és legegyetemesebb jelentésű. Utal életre és halálra, az örök fejlődésre és növekedésre, a folytonos megújulásra. A mélylélektan a gyökér, törzs, korona hármasát az ösztön-én, én, felettes-én kifejeződéseként értelmezi. Az életfa hitvilágát a magyar népmesék őrzik: az ÚT, amelyen a mesehős az égbe, vagy az alvilágba jut.” A gyökér az őseinket, múltunkat, a törzs a jelünket, úgy a lomb a jövőnket is jelképezi. Az ősi hun, avar és magyar hit rendjét, mint jelképrendszerének szerkezeti felépítését képzi. Igazi csoda, hogy a kereszténység felvétele után a magyar ősvallás legfontosabb vallási jelképe több mint 1000 éven át megmaradt a magyar nép emlékezetében. Hasonlóan csodálatos fák népmeséinkben és mondáinkban is megtalálhatók. Több változatban az “égig érő, tetejetlen fa” egy nagy hegyen van, a király udvarán áll… Az életfa lombjai mögül tör elő a turul madár, ami szintén az egyik legősibb jelképünk. Emesének az álmában megjelent egy „ héja-forma madár”, amely szimbolikus értelemben „ teherbe ejtette” őt és a monda szerint méhéből folyó fakad ami királyok nemzedékének ad életet. Ennek az elbeszélésnek legvalószínűbb magyarázata a következő: Emese gyermeke vér szerint az apáé volt, Ügyek vezéré, aki maga is egy ősi nemzetségből származott. Az álomban érkező Turul, a közvetlen ős csak ennek az apaságnak az érvényét erősítette meg, és azt jelezte, hogy az utód az apánál különb, a régi ősre hasonlító, de annál nagyobb hatalmú fejedelem lesz. A monda szerint így született Álmos fejedelem ebből az álomból eredeztethető az Álmos név, a történetből pedig a Turul-nemzetség fogalmának a használata is, amely tulajdonképpen az Árpád – házat jelöli.